>>>

 

Az elmúlt vasárnap eldőlt, hogy a 2009/2010-es, igencsak fordulatos Salming Férfi OB1-es szezont a harmadszor a csúcsra érő Dunai Krokodilok nyerték meg. Ismét bebizonyosodott, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró, ugyanis a bajnoki lebonyolítás ellenére úgy hozta a sors, hogy az újdonsült bajnok éppen legnagyobb riválisa ellen vívhatott egy kvázi döntőt Törökbálint kék játékterén. Stílusos befejezése volt ennek a szezonnak.

 

/Az alábbi zenét maga a csapat kérte, hát teljesítjük, a bajnoknak kijár, még ha nem is teljesen értjük:)/

 

 

Év elején úgy nézett ki, hogy az ARES mindenkin átgázol, aztán hamar kiderült, hogy akadozik a gépezet. Legkésőbb a Diamonds elleni vereség alkalmával. Az SZPK viszonylag korán kiszállni látszott a versenyből az immár bajnokoknál tradícióvá váló EK utáni bukdácsolás keretében. A Phoenixnek még korai lett volna, a Debrecen pedig az elmúlt évek után nem tűnt esélyesnek, és kezdetben nem is játszott ahhoz méltóan. Szép csendben nyertek, gyűjtögették a pontokat, de semmi több, ráadásul mindezt tették a figyelemtől távol. A Krokodilok a könnyebb meccseket simán hozták, de senki nem gondolta, hogy majd talán pont most nem csúsznak el egy banánhéjon, mint oly sokszor a közelmúltban. November környékén komoly gondban lettünk volna, ha jelentősebb összeget kellett volna kockáztatnunk, és kezdett kirajzolódni egy célfotós, utolsó pillanatos, egymás-hegyén hátán bebucskázással véget érő iszonyú izgalmas szezon képe, ahol a fentiek bármelyike odaérhet majd, és mindenkinek lesz szép számban veresége is.

 

Az utolsó körökre letisztult ez a kép, és kiderült, hogy bizony nem mindenki gyűjti be azokat a vereségeket. A Krokodilok a többiek fölé tudtak nőni, és pár hete már az olvasótábor közel 2/3-a fogadott volna Tozsóék győzelmére. Nem tévedtek. Valami megváltozott a kékeknél, valami összeállt, valami érezhető volt a levegőben egész évben. Régebben volt idő, amikor vendégjátékosokkal voltak meg akár csak 6-an is egy kis kispályázásra edzéseken, idén saját rekordokat döntögettek. A keret nem csak erős volt, de jelen is volt, néha már felvetődött az is, hogy kit hagyjanak ki a nevezettek sorából…

 

Több mint 3 sornyi játékos volt hadra fogható, és semelyik összetétel sem okozott csalódást. A végső siker egyik kulcsa a korábban az ellenfelek által talán annyira nem rettegett Hollósi-Ressely-Guzsaly trió 50 pontja volt. Mikor korábban talán volt alkalom szusszanni egyet a hüllők ellen, most akkor is koncentrálni kellett, nem volt megállás. Jó példa erre az ARES ellen megnyert derbi, ahol sorsdöntő találatokat vitt be a triumvirátus.

 

Nem feledkezhetünk meg persze az első sor virtuóz zsenijéről, Dombauerről, aki nem egyszer csinált bolondot komplett csapatokból, és akinek a kezében mindig ott van a lehetőség az igazi döbbenet arcokra ültetésére. Különösen veszélyessé teszi, hogy két olyan gólgép rohan oldalán, mint a kapitány Galsai, és a kapusterület réme: Pajor.

 

A második sorban többnyire Bedő és Duró egyéni megmozdulásai, befordulásai, távoli bombái jelentették a veszélyt, akik közt dobogott Szabó személyében a csapat szíve. Az egykori kapitány nevéhez győztes vagy sorsfordító találatok egész sora fűződik idén is. Többször volt már szó visszavonulásáról sérülések miatt, de idén szinte régi fényében ragyogott. 3 teljesen eltérő stílusú játékra kellett készülnie az ellenfeleknek és ez sokszor okozott problémát.

 

Nem beszélve a védelemről: Rab begyűjtött egy régóta megérdemelt bajnoki címet, de Samu is nyert fontos meccseket, egyértelműen pozitívan hatott rá a rutinos társ jelenléte. A védősorokban Fuchs, Gáspár, Haszonits, Ambrus, Bartakovics kőkeményen tette a dolgát, és ez a legkevesebb kapott gól mutatóban nyilvánul meg. És végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk a kiváló utánpótlásból teljes értékű játékosokká érő fiatalokat: Bozsót és Zeleit, valamint a beugrásra kész Feketét és Veiszet, akik szükség esetén mindig hozzá tudtak tenni annyit, amennyit kellett.

 

Ami viszont igazán pluszt jelentett, az a rangadókon érezhető hangulat volt: nem volt késve melegítés, nem volt lankadó figyelem, belső ellentét. A legkisebb gól is örjöngő üvöltést váltott ki az együtt tomboló csapatból. Nem mindig volt olajozott a játék, de minden fontos meccsen tapintható volt az akarat és az egység, az a fanatizmus, ami kell a holtponton való átbillenéshez. Sokat dolgoztak érte, sokat vártak érte és nagyon akarták: ezért érdemlik meg idén a Krokodilok ezt a bajnoki aranyat! Gratulálunk!

 

Szabó Józsefet kérdeztük a szezonról:

 

 

Sz.J.: - A csapat nevében is köszönöm a gratulációt. Sokan kerestek már meg, ami nagy örömmel tölt el. Jó látni, hogy értékes dolog ez a bajnoki cím.

 

A ’miért pont most’ közhelyszerű, ám roppant aktuális kérdésre közhely, ám életszerű választ adok: minden összeállt a csapat körül. Kivételes képességű játékosok alkotják a csapatunkat, akik ráadásul elkötelezettek is. Nagyon komoly minőségű és mennyiségű edzésmunkát végeztünk el, és ez a 20 ember az élet minden területén igyekezett előtérbe helyezni a csapatot és a floorballt. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy ideális a brigád összetétele, hiszen a csapat gerincét alkotó játékosok a teljesítőképességük csúcsán járnak, míg a fiatalok a lendületről, a rutinosabbak pedig a kontrolról gondoskodtak.

 

És természetesen sehol sem lennénk olyan személyek nélkül, akik sokszor az épelméjűség határát súrolva tesznek a csapatért, legyen szó időről, pénzről, energiáról. Tegyük hozzá azt is, hogy egyszer-egyszer szerencsénk is volt. De megint 5-6 közhely jut eszembe azonnal, amik sok igazságot hordoznak magukban.

 

 

Sz.J.: - Ez az a szezon, ez az a csapat, amikor nem lehet, és nem is szabad senkit sem kiemelni. Szerintem az aktuális kanadai táblázat önmagáért és a filozófiánkért beszél.

 

 

Sz.J.: - A tavalyi élményekkel, tapasztalatokkal a hátunk mögött, és az idei keretet látva mindannyian bíztunk benne, hogy képesek vagyunk megnyerni ezt a bajnokságot.

 

Ha jól emlékszem, az Ares Diamonds elleni vereségekor álltunk a tabella élére, akkor már megfogalmazódott bennünk, hogy egyértelműen a bajnoki cím a célunk. A képességeinket tekintve pedig a CH elleni tavaszi 5-4 volt a biztos jel. Az egy nagyon nehéz meccs volt, és nagyon nehezen nyertük meg. Az egy olyan meccs volt, amit „normál” körülmények között 10-ből 10-szer elveszítünk. De akkor és ott átléptünk a saját árnyékunkon.

 

 

Sz.J.: - Manapság szinte már könnyebbnek tűnő meccsek sincsenek. Gyakorlatilag 20-25 alkalommal mindenkinek a legjobbját kell nyújtania 60 percen keresztül, és akkor szép lehet a vége. Szakmai szempontból viszont fontos volt, hogy az egész szezont 18-20 bevethető játékossal tudtuk végigjátszani. Eloszlott a teher, eloszlott a felelősség. A játékosaink tisztában voltak vele, hogy az lehetetlen, hogy senkinek se menjen jól a játék. Mindig volt valaki, aki vezéregyéniséggé lépett elő a legfontosabb pillanatokban.

 

 

Sz.J.: - Vártam ezt a kérdést, de nem tudok egyértelműen válaszolni. Az ellenfeleink szinte minden esetben hatalmas küzdelemre késztettek minket. De két mérkőzésen saját magunkat kellett legyőznünk, és ez a legnehezebb feladat. Debrecen, ősz, 8-8, és a már említett CH, tavasz, 5-4.

 

 

Sz.J.: - Az első mindig külön helyen lesz a szívemben, az nagyon különleges és emocionális volt. De a második is felejthetetlen, hiszen megvédtük a címünket. Idén pedig visszaszereztük, ami szintén egy új érzés. És azt hiszem, ennyit sosem dolgoztunk még a csapattal, mint idén.

 

 

Sz.J.: - Nincs olyan területe ennek a játéknak, amiben ne kellene előrelépnünk, ez biztos. A játékunkról sokat lehetne vitázni, de egyrészt az eredmények minket igazolnak, másrészt szerintem erre tart a floorball, és erre tart minden kontakt sport. A játékosoknak kivételes fizikai adottságokkal, erővel, gyorsasággal, jó értelemben vett agresszióval kell rendelkezniük, hogy sikeresek lehessenek. Párharcokat kell nyerni, az ellenfél fölé kell kerekedni. Továbbá olyan gyors ez a játék, és olyan kiegyenlített ez a mezőny, hogy sakk-matt gólokat szinte kizárólag nagy hibák, vagy emberelőnyben lehet szerezni.

 

 

Sz.J.: - Egy megfelelő egyén kezében lévő Krokodilok „agyonvernék” a mostani bajnokcsapatot. Az egyesületünk legnagyobb kihívása, hogy megfelelő személyt találjunk erre a feladatra. Csak egy megfelelően felkészült edzővel léphet magasabb szintre ez a csapat. És a játékosokban még rengeteg felszín alatti tudás van.

 

 

Sz.J.: - Ez minden idők egyik legkiegyensúlyozottabb bajnoksága, ami nagyon jó. Az abszolút színvonalról már nem vagyok ilyen jó véleménnyel, és sajnos az utóbbi évek EK selejtezői sem adnak okot a bizakodásra.

 

Mindenképpen előrelépésnek tartom a 8 csapatos bajnokságot. Fel kell duzzasztani a csapatokat minőségi játékosokkal, akik minden edzésen versenyhelyzetet teremtenek egymásnak, akár a csapatba kerülésért is. A jó csapatoknak annyiszor kell egymással játszaniuk, ahányszor csak lehetséges. Biztos vagyok benne, hogy sportszakmai szempontból ez a sportág fejlődését, a színvonal emelkedését jelenti majd.

 

Én elkötelezett kieséses-rájátszás fanatikus vagyok, de ez leginkább emocionális téma. :)

 

 

Sz.J.: - Krokodilok, SZPK, Phoenix, Debrecen. Ha az Ares kerete marad így, akkor őket is. Viszont a CH – Diamonds – Neumann trióból pedig akár kettő is bejuthat bárkinek a rovására. Mondom ezt az idei erőviszonyok alapján. Gyönyörű bajnokság lesz!

 

 

Sz.J.: - Teljesen komolyan gondolom, hogy 18-20 ki-ki meccset, 1-2 gólos derbit fogunk játszani. Azt hiszem, az SZPK-val és a Phoenix-szel leszünk versenyben a címért. Ez csak egy péntek délutáni megérzés, ha nem így lesz, ne mutogasson rám senki! :)

 

 

Sz.J.: - Ezzel semmilyen problémánk nem lesz. Két nagyon jó meccset játszunk még a bajnokságban, és nem titkolom, eszembe se jut, hogy bármelyik fiatal csapatnak is (Diamonds, Phoenix) szemernyi esélyt is adjunk. A végén még elhiszik… A játékosaink tudják, hogy a kupadöntőre is felkészülten kell érkezniük. Folytatjuk a munkát, tartjuk a ritmust, mert duplázni akarunk.

 

 

Sz.J.: - Mérkőzéseket kell nyernünk, és legalább olyan közel kellene kerülnünk az „átlaghoz”, mint az első EK selejtezőnkön Aalborgban. Ez persze pokoli nagy feladat, de félelem nélkül vágunk neki a kalandnak.

 

 

Galsai Péter:

 

 

Pajor Gábor:

 

 

<<<

 

Forrás: floorball.blog.hu