A kötelezőt úgymond teljesítettük azzal, hogy erre a meccsre mehettünk ki játszani, innentől kisebbfajta meglepetés lett volna, ha mi nyerünk, de nem így indultunk el a palánkok közé. Tudtuk egy meccsen meg lehet verni bárkit, hátha ez az a meccs, és mehetünk Finnországba.

Két sorral kezdtünk, annyi változással, hogy Mujahid combfájása miatt Váradi vagy Bognár lépett be a védőszerepbe, Oli pedig fellépett centerbe. Németh Zoltán sajnos térdfájdalmai okán nem tudta vállalni a játékot, viszont jó hír, hogy Vígh Lacinak hosszas huza-vona után engedték a játékot, így végig védhetett az elődöntőn. A játék hasonlóan kezdődött, mint vártuk, de a dánok nem támadtak le minket, sőt több esetben, hagytak felállni támadásainknál. Határozott védekezéssel kezdtünk, ezzel eleinte nem tudtak ellenfeleink mit kezdeni. Ám hamarosan rést találtak pajzsainkon, és nem kellett többet, mint 6 percet várniuk rá.10 perc után már 3–0 oda, de a játék képe, és a kapura tartó lövéseink pontossága alapján volt keresnivalónk. Ugyanis az egész hetet nézve a legjobb lövőstatisztikát produkáltuk, csak sajnos nem találtunk be. Egészen a 13. percig, amikor Duró passzából Dennis szépített. A szünetre ugyan 3 gólos hátránnyal, 1–4-gyel mentünk, de tudtuk, lehet még keresnivalónk a pályán.

 

Illés kapitány már az első harmad végétől, de főleg a második játékrésztől folyamatosan cserélte a frissebb játékosokat a sorokba. Meg is lett az eredménye, mert a harmad a lehető legjobban kezdődött számunkra, ugyanis a második percben a fiatalabbik Kapetz tette le gyorsan a labdát szabadütéshez és szemfülessége gólt eredményezett; a sorfal még fel sem állt, már rezdült a háló. Ebben a periódusban bátrabb támadójátékunk nyíltabbá tette a mérkőzést, azonban ebből a dánok jöttek ki jobban; a védekezés egy-egy kihagyása ilyen ellenféllel szemben azonnali büntetést, jelen esetben gólt eredményezett. A meccs felénél már 6–2 oda, és így zárult a középső 20 perc is. A szünetben egy utolsó nagy rohamra készültünk mindenünket beleadva, hiszen már nem volt hova tartogatni erőinket.

 

A harmadik harmad első felében ismét számos veszélyes támadást vezettünk, sőt a 44. percben Schauernek a mérkőzés egyetlen emberelőnyét is sikerült kiharcolnia. A játékvezetői teljesítmény ismét csak a közepest súrolta, az előző napi párost kaptuk, akik ugyanolyan rossz nap fogtak ki, mint pénteken. Az előnyt nem tudtuk gólra váltani, és a harmadban már öt ember ellen sem találtunk a hálóba. A dánok ellenben még három góllal, 9–2-re növelték az eredéményt.

 

Összességében egy jó meccset játszottunk és az eredmény miatt sem kesereghetünk, úgy érzem tisztességgel helytálltunk a 60 perc alatt. A dánok megérdemelten jutottak ki a világbajnokságra. Minél jobb egy csapat, annál nagyobb százelékkal használja ki az ellenfele egyre kisebb hibáit, a dánok is így tettek. Ebben a meccsben benne volt egy 6–4-es vereség, de ahhoz a „ha” szócskát mondatba kéne foglalnom, azt meg tudjuk, hogy a sportban nem lehet.