Ez így igaz. Egy cserediák program keretében jöttem ki Svédországba, egy normális középiskolába járok. Szerencsére Uppsalába kerültem, ahol jelentős a floorball élet.

 

Igen, jól érzem magam. Természetesen ez nem mindig van így; vannak kisebb hullámvölgyek, de akkor is igyekszem pozitívan nézni a dolgokat.

Sajnos nem igazán vagyok kitartó író, a blogom lassan frissül. Sok jó dologban van részem, a svéd kultúra sok érdekes dolgot kínál.

 

Svédül tanulok, és igyekszünk csak svédül beszélni, de amikor nehezebb dolgot kell elmagyarázni, akkor angolul folyik a társalgás.

 

A csapat nagyon rendes, jófejek, befogadóak. Időnként vannak csapatösszejövetelek, játékok pl: lasergame. A szabadidőmben -amiből tényleg nincs sok- barátokkal találkozom, filmet nézünk, kártyázunk, floorball meccset nézünk.

 

A legjelentősebb dolog, amiben fejlődnöm kell, az a test-test elleni küzdelemek felvevése. Ebben nagyon nagy különbség van Magyarországhoz képest. Jóformán a bírók addig nem fújnak, amíg az egyik játékos a palánk túlsófelén nem találja magát (néha még akkor sem). A tempó is gyorsabb az otthonihoz képest, ebben is fejlődnöm kell.