Hírek
Élet a légióban: Vértesi Nicole jelenti Svájcból |
2010. 10. 08. |
A kezdetek óta figyelemmel követem a pályafutását, hiszen azon emberek egyike voltam, akik annak idején annyit győzködték, hagyjon fel a kézilabdával a floorballért. Éppen ezért különös boldogsággal tölt el, hogy az elitbe utazása kapcsán végre elkészíthettem ezt az interjút…
Néhány éve egyik pillanatról a másikra csöppent a floorballba, tehetsége azonban hamar beigazolódott és első lábremegős meccsei után mára a nemzeti válogatott egyik oszlopos tagja. Jelenleg Svájcban ficálkol és kóstolgatja a nagybetűs floorballéletet. Németül felsőfokon beszél; személyiségének és kislányos bájának köszönhetően pedig hamar beilleszkedik, nem csoda tehát hogy már Svájban is imádják.
Először is a sablonkérdés: hogy érzed magad a távoli a Svájcban?
Fantasztikusan. Élvezem az edzéseket, szerencsére nagyon szuper családnál lakom/dolgozom/babysitterkedem. Imádok a fiúkkal lenni, a szülőkkel jól kijövök, nem úgy kezelnek, mint aki náluk dolgozik, hanem mintha egy családtag, egy rokon lennék. :)
Ha jól tudom, elég kacifántos utat jártál be, mire eljutottál a jelenlegi csapatodhoz. Elmesélnéd a történetet egészen a kezdetektől?
Februárban keresett meg Simon Brechbühler, a német válogatott szövetségi kapitánya, hogy örülne neki, ha náluk játszanék Svájcban. Látott a svédországi VB-n, majd Florian Büchtingtől megszerezte az elérhetőségemet. Mondhatni pont jókor jött ez az „ajánlat”, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogyan tovább az érettségi után, melyik egyetemet, melyik szakot válasszam. Szüleim persze nem akartak kiengedni, ami érthető, melyik szülő akarná, hogy a gyereke 1000 km-re legyen tőle... :) Ez miatt többször mondtam nemet Simonnak, de szerencsére Ő nem fogadta el ezt a választ és „küzdött” értem, leginkább ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok.
Egy átlagos edzésnapod pedig?
Minden edzést kinti futással kezdünk. Ha esik, ha fúj, nem számít. 15 perc futás, majd nyújtás, és irány a csarnok. A csarnokban először egyénileg labdázunk, majd a 4-5 szokásos feladat közül 2-t gyakorlunk, amíg a kapusok elkészülnek. Kapusbemelegítés, „sablongyakorlatok” ( 2-1 ellen, félpályáról keresztpassz-lövés, stb. ), ezután mindig máshogy folytatódik az edzés. Ez az alap, minden edzést így kezdünk, kb. 20 perc, utána sok passzos, keresztmozgásos, lövős gyakorlatot csinálunk. Mindig mást, 2 edző minimum ott van az edzéseken., és természetesen minden edzőnek más „kedvenc” gyakorlatai vannak, ezért nagyon változatosak az edzések. Ha az edzők úgy látják, hogy nem megfelelően dolgozik a csapat, megállítják az edzést és jöhet a büntetőfutás... Ha Simon is ott van, akkor általában csapatépítő feladatokat is csinálunk, ami nekem nagyon tetszik, hihetetlen, 1-2 ilyen feladattal milyen hatást tud elérni a csapatnál. Az edzés utolsó 30 percét mindig játékkal töltjük, 3 sor, kb. 3 percenkénti sorcserével. Minden edzés 2,5 órás. Ami más, mint otthon, hogy nagyon sok rövid szünet van, amikor iszunk, az edzők pedig elmondják, mik voltak a hibák a feladatok közben, mit kell máshogy csinálnunk.
(Érdekesség: kedden 8-an voltunk, kapus nélkül. Nem tartottunk edzést, az edzők úgy gondolták, kevesen vagyunk és a hétvégén nincs meccs, ezért beültünk egy étterembe, ittunk egy üdítőt és beszélgettünk. 8 (!!!) emberrel nem volt edzésünk.)
Mik a jelenlegi csapatod céljai klub és nemzetközi szinten?
Természetesen megnyerni a bajnokságot... Az elsődleges elvárás, hogy bejussunk a rájátszásba, és a dobogós hely egyikét megszerezzük. Nemzetközi szinten nem gondolkodunk, U21-es csapatnál nehéz, minden évben cserélődnek a játékosok. Amit elmondhatok, hogy a felkészülés elején a többszörös német bajnok, EC selejtezőn játszó Grimma csapatától pocsék játékkal, csak 2-1-re kaptunk ki... A csapat nagyon fiatal, 5-en vagyunk 20 évesek, 13-an még a 18-at sem töltötték be. '96-osok a legfiatalabb játékosok, az átlag életkor 17,2. Ezek a lányok már 7-8 éves koruktól játszanak, ezért érthető, hogy 15 évesen már olyan ügyesek, hogy az U21-es csapatban is lehetőséget kapnak. A felnőtt csapatunknál 10 U21-es korú játékos van, de ők annyira jók, hogy „kinőtték” az U21-et... :) A felnőtt csapat pedig természetesen előnyt élvez.