Hírek
Face to face: Fuchs András és Tóth Gábor |
2010. 05. 31. |
Miközben kérdezgetem a fiúkat saját csapatukról, a döntőről, az ellenfélről, egyre világosabb, hogy a szép floorballon kívül mi az, amit ez a két csapat nyújtani tud: az ellenfél iránti tiszteletet.
Erre taníthatnak meg mindenkit ezen a hétvégén - hiszen jócskán van mit tanulni.
A bekkek szerepében: Fuchs András és Tóth Gábor
FUCHS András, Dunai Krokodilok SE
Pályafutás kezdete: 1998
Legnagyobb sikere: háromszoros magyar bajnok
Ütője: Fatpipe WIZ nyél, ORC fej
TÓTH Gábor, Debreceni FSE
Pályafutás kezdete: 2000
Legnagyobb sikere: magyar bajnok 2006-2007
Ütője: Fatipipe Zortex
Milyen a hangulat így, pár nappal a kupadöntő előtt?
András: A bajnoki címet eldöntő Debrecen elleni meccs után a csapat kissé leeresztett. Ennek következménye volt a Diamonds és a Phoenix elleni fiaskó. A Diamonds elleni meccs volt az idei mélypontunk és személy szerint meglehetősen pesszimistán álltam a további meccsekhez, viszont a Phoenix ellen, az utolsó harmadban mutatott játék és hozzáállás bebizonyította számomra, hogy ugyanúgy megvan a ránk jellemző harciasság és csapatszellem.
Gábor: Egyértelműen feszült; bár azt hiszem, a meccs tétje nem nehezíti a felkészülésünket. Ez „csak” egy DFSE-Krokodilok meccs lesz a sok közül. Legalábbis a pályán lévők szempontjából. A kilátogatók szempontjából: A MÉRKŐZÉS. A miskolci szervezők a hírek szerint mindent megtesznek azért, hogy ezt a meccset sokan élvezzék. A publikum azt hiszem, nem fog csalódni semmiben! Valószínűleg nem hazudok, ha azt állítom, hogy a DFSE játékosai kifejezetten szeretnek a Krokodilok ellen pályára lépni. Már alig várjuk…
Kiemelten készültök/készültetek az eseményre, vagy csak a szokásos módon, ahogy minden „átlagos” meccsre? Habár egy döntő mérkőzés soha nem tekinthető átlagosnak, és valószínűleg ha az edzéseken ezt nem is, de fejben mindenképpen érzitek.
András: Semmilyen speciális feladatot nem végzünk felkészülésként kupadöntőre, inkább az edzések végén beszélgetünk a meccsről és tudatosítjuk egymásban a meccs jelentőségét.
Gábor: Tulajdonképpen már akkor elkezdtünk készülni, amikor kikaptunk tőlük a bajnokságban. Több ponton éreztük, hogy változtatnunk kell, ha a Kupában sikerrel szeretnénk járni ellenük. A csapatunk hetente csak egyszer tudott együtt edzeni és a bajnokság versenynaptára sem kedvezett, ezért az elmúlt hétvégén egy kétnapos edzőtáborba vonultunk annak érdekében, hogy egy héttel a mérkőzés előtt a finomhangolásokat is elvégezzük. A csapat eltökéltségét is mutatja, hogy a Körösszakáli edzőtábort maguk a játékosok kezdeményezték. Jó hangulatban és eredményesen töltöttük el ezt a két napot; a csapat készen áll győzni!
Kedden érkezik meg Petri Tuominen is Magyarországra, akivel még bizonyára gyakorolunk a hét folyamán egy-két taktikai elemet, valamint figurákat is.
András, debreceni győzelem esetén ugyanolyan szépen fog csillogni az a bajnoki arany vagy a kupagyőzelem is kell, hogy teljes legyen a szezon?
András: Az idei szezonra kitűzött cél a bajnoki és a kupa elsőség volt, tehát vereség esetén mindenféleképpen csalódott lennék!
Gábor, éppen a Krokodilok ellen elvesztett bajnoki cím után revanst jelentene a kupagyőzelem?
Gábor: A válasz sajnos az, hogy nem jelentene revansot. A Kupa és a Bajnokság teljesen más jellegű megmérettetés. Persze a Kupagyőzelem nagy publikum előtt méltó zárása lenne a szezonunknak. Természetesen mindkettőt meg akartuk nyerni; a Bajnokok nem mi lettünk, de a Kupa egy másik meccs. Egy újabb mérkőzés a Dunai Krokodilok ellen. Győzni akarunk. Győzni fogunk!
Mi az ellenfél legnagyobb erőssége, amiért kihívás ellenük játszani?
András: A debreceni csapat nagyon sok egyénileg jól képzett játékossal rendelkezik. Az idei szezonra az új edzőjüknek köszönhetően taktikailag is igen felkészültek lettek. Azért lesz kihívás ellenük játszani, mert idén játékukban ötvözik a jó taktikát a kreativitással és a jó egyéni teljesítményekkel, ezért nehezebb „olvasni” a játékukat.
Gábor: Az, hogy csapat. Ne keressünk a pontlista az élen Krokodilost! Ne keressünk kimagasló egyéni teljesítményeket, maximum egy –két meccsre emelkedik ki pár ember. És mi az, amit találunk? Teleírt játékoslistát a jegyzőkönyvekben, akik mindannyian rendszeresen és keményen dolgoztak azért, hogy újra bajnokok lehessenek. Együtt örülnek minden egyes apró sikernek a pályán. Dicsérik, bíztatják egymást minden jó blokk vagy lövés után, és nem ordítják le egymás fejét még egy „félig gólpassz” kihagyása után sem. Azt hiszem, erre az egységre mondják, hogy csapat. Edző nélkül!!! El kell ismerni, kiváló csapat. A Bajnoki címet már megszerezték és azt kell mondanom, hogy az egész éves teljesítményük miatt megérdemelten. Valószínűleg még a Magyar Köztársasági Kupát is szeretnék. Sajnos. Miért kihívás ellenük játszani? Mert technikailag képzettek és fizikálisan roppant erősek a játékosok. Minden egy-egy elleni szituációban keményen meg kell „harcolni” a labdáért. Ellenük megtudod, hogy még mindig nem tudod tökéletesen fedezni a labdát, hogy az a passzsáv igazából nem is passzsáv, valamint, hogy nem az a nyerő, aki eltalálja a pattogó labdát, hanem aki magasabban, de még szabályosan eltalálja. Tiszta, szép, támadó floorballt játszanak.
És végül: mit gondoltok egymás játékáról?
András: Gabát még a lettországi U19 VB-ről ismerem. Már akkor is a jól helyezett távoli lövéseiről volt híres. Nagy szerepe lehet a döntőben, hiszen bármikor tud hátulról is jó lövésekkel veszélyeztetni.
Gábor: Az U19-es Válogatott tagjaként volt szerencsém vele megismerkedni. A játéka mindig is kifejezetten tetszett. Kemény, de labdára irányuló védekezése nagyon jó alapja a Krokodilok védelmének. Természetesen
A döntőn nagy szerepük lesz a védőknek: a két csapat közül az nyer, amelyik kevesebbet hibázik. Nem szabad elfelejteni: ha egy támadó hibázik, akkor legrosszabb esetben lőnek gólt, de ha egy védő… Fuchs Andris nem olyan típusú védő, aki megengedi magának a hiba lehetőségét. Túl pontos, túl precíz, nem bonyolítja az egyszerű helyzeteket, csak teszi a dolgát. A DFSE-nek vannak olyan támadói, akik megzavarhatják a Krokodilok védőjét. Azonban nem gondolom, hogy a meccs végén nagyon hallanánk majd olyan hangokat, hogy mekkorát hibázott Fuchs. Remélem inkább a nagyszerű passzokat és indításokat láthatunk tőle, ahogy megszoktuk, hiszen tény, hogy nagyon jól segíti a támadások felépítését. Persze a másik kapunál azért a befejezésekhez majd nekünk is lesz egy-két szavunk.