A lengyelek elleni nagyon szoros és bosszantó vereség után a másnapi 6:00 órás kelés sem dobta fel a csapatot. Tudtuk viszont, hogy az aznapi és utána lévő meccset is meg kell nyerni, hogy bejuthassunk a döntőbe, és bíztunk is benne hogy a japánokat meg is verjük ma, hiszen a papírforma is ez volt.

Az első harmad úgy indult, ahogy terveztük: 14 másodperc alatt előnyhöz jutott a csapatunk, viszont a folytatás nem volt az igazi, ami talán a korai meccskezdésnek volt köszönhető. Az első szünetben 1-1-es döntetlennel vonultak a csapatok az öltözőikbe.

A megérdemelt fejmosás után jobban ment a játék, de még mindig akadozott a második harmadban de a szünetre csapatunk már 3 gólos előnyhöz jutott.

Szerencsére az utolsó harmadra magára talált a csapatunk, és záporoztak a gólok: 10 találatot szereztünk az utolsó játékrészben.

Összességében végig uraltuk a meccset,és a végére megmutatta a magyar csapat, mire is képes. Legjobb játékosunknak Petényi Viktort választották.

 

A meccs és ebéd után mivel szabad volt az egész délután elmentünk megnézni Hamburg kikötő részét. Szerencsénk volt, mert az idő sem romlott el és pont egy hajófelvonulás közepébe csöppentünk bele, mely tetszett az egész csapatnak.