Mikor az edzői stáb az utolsó meccsre készült, már tudtuk, hogy egy döntetlennel helyet biztosítunk magunknak a világbajnokságon. Erről a játékosoknak beszéltünk a meccs előtt, de nyerni küldtük fel a csapatot a pályára.

A felkészülés a mérkőzésre jól sikerült. Már a szálláson tartott csapatmegbeszélés alatt érezhető volt, hogy mindenki koncentrál az előtte álló feladatra. A bemelegítés ugyanolyan jól sikerült, mint ahogy az előző két mérkőzés előtt. A fiúk összpontosítása és az aktivitásuk megfelelő volt egy ilyen fontos összecsapás előtt.

A mérkőzés jól kezdődött a Varga Gergő által szerzett első góllal, viszont az ellenfél éber volt így az előnyt sajnos nem tudtuk sokáig megtartani. A védekezésre és a türelmes játékra helyeztük a hangsúlyt. A csapat jól védekezett, az ellenfél sok lövését blokkolták és Bagi Martin is jól helyt állt a kapuban. A mérkőzés kiegyenlített volt végig, habár a kicsivel gyorsabb ellenfél egymás után valósította meg a támadásait.

Az előző mérkőzéseinken jól működő emberelőnyös figuránk ezen a meccsen nem volt gyümölcsöző. Az ellenfél 2-2-es felállása és agresszív mozgása nehézségeket okozott nekünk. Ezzel ellentétben a lengyel emberelőny eredményes volt. Az oroszokkal vívott meccsen használt emberelőnyös felállásukat és taktikájukat megváltoztatták erre a mérkőzésre. Az emberelőnyös és -hátrányos játékunkat át kell gondolnunk, és talán át is szerveznünk, hogy a jövőben eredményesebbek lehessünk ezeken a területeken is.

A harmadik harmadot egy gólos előnnyel kezdtük. Az előző mérkőzésünkön Wernigerodeban összeomlott a játékunk a lengyelek ellen. Most más volt a helyzet. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy teljes erővel kell harcolnunk ebben a harmadban is, ha győzni akarunk. Bár a lengyelek kiegyenlítettek, a játékosaink arcán látszott, hogy nem lesz semmi baj. Mindenkin az elszántság látszott, és tudtuk, hogy ha folytatjuk a védekezést és türelmesen játszunk, szerezhetünk még egy-két gólt. Sajnos nem tudtunk kihasználni a gólszerzési lehetőségeinket. A végeredmény 6-6.

 

A selejtező egyik fő témája volt a koncentráció és az adott pillanat tökéletes megélése. A csapatban a nulla tolerancia alapelvet használtuk a játékvezetők működésének kritizálásával szemben, és a szabályt szinte tökéletesen be tudták tartani a játékosok. A múlt héten folyamatosan fejlődtünk a „pillanat megélésében”. A játékosok mindig azt csinálták, amit az adott helyzetben csinálniuk kellett, mikor védekeznünk kellett, védekeztünk, mikor kontratámadást kellett indítanunk, mindenki elindult támadni. Az edzők hangsúlyozták a pozitív hozzáállást és a koncentrációt, mint a játék fontos részét, mert múlt novemberben Németországban a játékunknak ez a része nem működött megfelelően. Németországi játékunknak voltak jó szakaszai, amik akkor jöttek elő, amikor az előre megbeszélt és begyakorolt taktikát megvalósítottuk. Viszont nem tudtunk koncentrálni egész 60 percig, a játékunk időnként szétesett. Ez alkalommal a játékosok észrevették, hogy a megbeszélt taktikák működnek, ha azokat a megfelelő módon végrehajtják. Edzőként a meccs legnagyszerűbb pillanata az volt, amikor Bagi Martin a kapuból irányította és buzdította a játékosokat a „figyelj oda, koncentrálj” kiáltásokkal. Ezt kértük és meg is követeltük a játékosoktól egész héten. A hit a saját játékunkban akkor volt a legerősebb, mikor koncentráltunk és megvalósítottuk a megbeszélteket.

A selejtező alatt az edzői brigád sokat dolgozott nap, mint nap. Megbeszéltük egymással a meccseket és beszélgettünk a játékosokról. Az összhang jó volt közöttünk és Boglárka csatlakozása is csak lendített ezen. Ő tolmácsként vett részt a megbeszéléseken és általa részletesebben és pontosabban tudtuk kommunikálni, valamint ő is hozzátette a saját meglátásait a csapat taktikájához és játékához. Az edzőknek az egész torna alatt megegyezett a véleménye, a taktikáról és a játékosok erősségeiről, gyengéiről. Az összhang egyik jó példája, hogy egy alkalommal az egyik problémáról András magyarul, én pedig finnül mondtam el a véleményemet Boglárkának, aki tolmácsolta, hogy gondolatról gondolatra megegyezett a mondandónk.

Sajnos Vili nem tudott reszt venni a tornán. A felkészülések alatt ő fontos segítője volt a teamnek, mikor a csapatban lelki gondok támadtak.

 

Hamarosan két éve, hogy Varga Tibor megkérdezte, hogy érdekelne-e a magyar férfi floorball válogatott felkészítése. Eleinte bizonytalan voltam a dologban, hiszen nem ismertem minden játékost. Volt néhány megbeszélésünk és egyre nagyobb érdeklődéssel álltam a kérdéshez. Az elejétől kezdve az egyetlen cél az volt, hogy Magyarország részt vegyen a 2012-es világbajnokságon. A projektben voltak emelkedők és lejtők. Tibi kiesése az edzői stábból és ugyanebben az időben a játékosok alacsony részvétele az edzőtáborokban mély hullámvölgy volt. A leggyengébb részvétel talán a kilenc fő volt. Ezzel próbára tették a motivációmat, mint edző, úgy éreztem, kárba vész a tervezésbe és az edzőtáborok levezetésére szánt időm. De az edzőtáborokban résztvevő játékosoktól kapott pozitív visszajelzés és hozzáállás miatt nem mondtam le a feladatról. Az U19-es világbajnokság után kaptunk új játékosokat és az edzőjük, Pafféri András is csatlakozott hozzám. A fiatal játékosokat könnyű volt beilleszteni a csapatba, mert azzal a rendszerrel játszottak, amivel a férfi válogatott. Ebből kifolyólag a végleges keret átlagéletkora kevesebb lett, mint ahogy én azt előtte elterveztem, de a csapat nagyszerű keveréke lett a fiatalságnak és a tapasztalatnak.

A projekt célja a kezdetektől fogva a modern floorball megtanulása és kivitelezése volt. Bátor játék rövid passzokkal, és a hosszú passzok használata nyomás alatt is. Fontos téma volt az edzőtáborokban az emberelőnyös helyzetek játéka és a kontratámadások. A védekezésből kontratámadás indítása időként nagyszerűen működött, viszont ebben tudunk még fejlődni. Ez egy fontos feladat lesz a világbajnokságra való felkészülés elkövetkező részeiben.

A csapat körül sajnos volt néhány negatív tényező is. Egy válogatott mindig nagy figyelmet kelt és érzelmeket vált ki, országtól és sportágtól függetlenül. Mindenkinek megvan arról a véleménye, hogy mely játékosoknak kellene alkotnia egy válogatottat, és ha ez nem úgy van, akkor a taktikában sem hisznek. Egy válogatott nem a pontlista első húsz helyezettjéből áll össze. Mikor összeállítottuk a csapatot, minden egyes játékos a csapatban betöltött szerepét és feladatát átgondoltuk. A személyemet a kritika nem bántotta vagy nem vetett vissza a munkámban. Éppen ellenkezőleg, erőt merítettem belőle, és még keményebben dolgoztam a csapatért.

 

Végezetül: ez egy jó alkalom megköszönni mindenkinek, aki részt vett ebben a nagy munkában. Sok biztatást és pozitív visszajelzést kaptam. A legnagyobb köszönet a játékosoknak jár, akik részt vettek az edzőtáborokban és sokszor kemény munkát végeztek a közös cél érdekében. Külön meg szeretném köszönni a csapatért tett munkát és bíztatást a következő személyeknek:

Varga Tibor

Etterer Vilmos

Vörös László

Németh Miklós

Pafféri András

Ressely Béla

Rácz László

Nagy, nagy köszönet a segítségért és támogatásért.

A válogatott sűrű programmal fog felkészülni a világbajnokságra. Az edzőtáborokba azokat a játékosokat is szívesen látjuk, akik nem voltak ott a selejtezőn. Minden játékost, aki úgy érzi, hogy képességei szerint befér a magyar férfiválogatottba, szívesen látunk az edzéseken. A végső csapatot olyan játékosokból fogjuk összeállítani, akik elkötelezettek és képesek a csapat taktikáját játszani. További információt a közeljövőben fogunk adni.

 

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Petri Tuominen