A második harmadban folytattuk az eredményes és szép játékunkat, egészen a játékrész feléig. Ekkor azonban kis „zavar támadt a sorainkban”, a támadásainkat nem tudtuk góllal befejezni, és még az ellenfél is betalált egyszer Vígh László kapujába.

A harmadik harmadra viszont újra a mérkőzés eleji laza, összeszedett csapat futott ki, aminek az eredménye sok tetszetős akcióban és remek gólokban mutatkozott meg. Még több találatot sikerült „bevinni”, mint a kezdéskor, egészen pontosan tizenkettőt. A mai meccsen összesen 13 gólszerzőt jegyezhettünk fel, ami a 18 fős mezőnyjátékos állományból igen szép hányad.

A mérkőzés legjobbjának a születésnapos Németh Zoltánt választották, aki a csapattársak szerint is jó teljesítményt nyújtott mind ma, mind az eddigi meccseken.

Mindenképpen szót érdemel még a szurkolótáborunk, mely valószínűleg csarnokhoz tartózó iskolából van hozzánk kirendelve minden meccsre, de a csapat és a stáb egyöntetű véleménye szerint „mi kaptuk a legjobb osztályt”. Az eddigi 3 mérkőzésünk minden harmadát egyenletesen erős hangon kiabálva „teljesítették”, valamint újabb és újabb dekorációkkal állnak elő, melyek között szerepelnek piros-fehér-zöld lufi hármasok, magyar zászlós fehér pólós szurkolók, a fiúk nevei karton szívecskékbe írva, és girlandba fűzve, megannyi magyar zászló és sok-sok magyar nyelvű felirat. Róluk hamarosan képek is lesznek itt a hunfloorball oldalon.

 

 

Magyarország: Nagy Britannia: 27-1 (9:0, 6:1, 12:0)

 

 

 

Két szóval jellemezve a meccset: könnyű játék. Egyértelműen a leggyengébb ellenfelünk volt, célunk az volt a meccsen hogy körülbelül annyi gólt szerezzünk, mint a lengyelek, és az oroszok. Ez a meccs fizikailag kevésbé vette igénybe a játékosainkat, mint egy edzés, és a terv szerint az eddig kevesebbet szereplő emberek több lehetőséget kaptak ma, és a kulcsjátékosaink pihenhettek ezen a mérkőzésen.

Minden harmadra volt egy előre megbeszélt feladata a csapatnak, amit többnyire meg tudtunk valósítani. A csapat a meccs utolsó percéig küzdött, hogy el tudjuk érni a legnagyobb gólkülönbséget. A játékosok ma is végig bíztatták egymást, és a hozzáállás megfelelő volt.

A meccsen a 2. harmad második felében a játékunk minősége kicsit visszaesett, de a záró harmad elejétől fogva újra összeszedetten és rendszerezetten játszottunk. Ezzel az eredménnyel a csapat megdöntötte az eddigi egy meccsen belül legtöbb lőtt magyar gól rekordját, de reméljük, hogy ez a rekord hamarosan újra megdől.

Most már a holnapi meccsre koncentrálunk, ez a legfontosabb meccs, és mind a játékosok, mind az edzők minden erejükkel azon lesznek, hogy a holnapi meccs nagyszerű fináléja legyen ennek a tornának, melyen lemérhetjük milyen szinten van jelenleg a csapat.