Igen. A floorballt ló nélkül, nem koronggal, hanem labdával; görkorcsolya nélkül; floorballütővel, nem pedig golf- vagy teniszütővel játsszák. Nagyon jó alkalmunk nyílt a hétvégén arra, hogy mindezeket bebizonyítsuk és megmutassuk minden gyereknek és örökifjúnak (a két éves Boldizsártól az ötven feletti szülőig), hogy mi miért imádjuk ennyire ezt a játékot: Nagy Sportágválasztó 2009

 

A pénteki nagydömping után picit nyugodtabb szombat reggelre számítottunk és milyen szerencse, hogy nem lett igazunk; épp’ hogy elkészültünk a palánkfelrakással és egyéb cicomázásokkal, már el is foglalták a gyerekek a pályát. Reggel kilenctől este ötig sorba kellett állni, ha valaki floorballozni akart. A 10-15 helyszínen lévő ütő a legtöbb esetben kevésnek bizonyult, arról nem is beszélve, hogy a pálya valamiféle tömegmozgalomhoz hasonlított. A leleményesebb szülők a palánk mellett bójákból készítettek maguknak egy kis külön helyet a játékra, valamint folyamatosan „panaszkodtak”, hogy nem tudják kirobbantani a gyereküket a floorball pályáról.

 

A standon lévő segítők (lányok) láttán többekben felmerült a kérdés, hogy „ezt csak lányok játszhatják?” – persze erre a kérdésre is megszületett a tökéletes válasz, majd felmentő seregként Illés László szövetségi kapitány és 6 válogatott játékosa is megérkeztek a helyszínre. A néhány perces bemutatómeccsek keretében ők is igyekeztek megmutatni a floorball szépségeit (már amennyit a betonpálya megengedett), majd az érdeklődő gyerekeket tanítgatták az ütőfogásra és a helyes passzolásra.

Egy órás csúszással a nagy színpadon is felléptek a fiúk, Illés László és Nádor Krisztián pedig floorballról és floorballos élményeikről meséltek a nagyközönségnek.

 

Sokáig lehetne taglalni, hogy milyen utánpótlást lehetne építeni az eseményen megjelent gyerekekből, akik egészegyszerűen imádták a floorballt; ehelyett csak annyit kérek, hogy a szeptemberben újra megrendezésre kerülő Nagy Sportágválasztón minél több egyesület képviselje magát.

 

A hétvége „hőseinek” pedig ezúttal szeretném megköszönni az önzetlen munkát, a válogatott vezetőinek és játékosainak pedig a részvételt és a kifogástalan közreműködést.