A tét az aranyérem mellett a következő VB-re való kvalifikáció volt. Az előjelek sajnos nem nekünk kedveztek, a csapat nagy része összeszedett valamilyen vírust, aminek következtében szinte mindenki köhögött, páran pedig lázasan léptek pályára. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a többségen a betegség rosszabb tünetei a másnapi reggelinél jelentkeztek.

A csapat Teleki-Harmat, Bartakovics-Radács, Szarvas, Vértesi összeállításban kezdett, és szinte végig három sorral játszott. Az ausztrálok testfelépítésbeli fölényét letámadással próbáltuk ellensúlyozni, sikertelenül. Másfél harmadon át a pályán az ellenfél akarata érvényesült, de a végén szó szerint az utolsó erőtartalékokat is mozgósítva egy gólra megközelítettük őket, végül azonban egy elkerülhető kiállítás megpecsételte a sorsunkat.

Így végül a képzeletbeli ezüstérem jutott lányainknak (az ezüstérem helyett adott emlékérmeket egyébként egyedüliként a VB-n nekünk nem adták át, holott a helyszínen volt az IFF elnöke és versenybizottságának elnöke is).

A mérkőzés legjobbja teljesen megérdemelten Suszták Nóra lett, a B csoport All Star csapatába két magyar is bekerült (védőként Harmat Anna, centerként az amúgy a kanadai táblázatot megnyerő Radácsi Brigitta).

 

 

A döntő elvesztése miatt érzett csalódottságot azonban feledteti, hogy a csapat a fiú U19-esekhez hasonlóan minden idők legjobb eredményét érte el a 12. helyezéssel, és ugyan egy kemény selejtezőtorna vár a lányokra 2011 februárjában (többek között a lengyelek, dánok, németek, szlovákok ellen), a 20 és fél év átlagéletkorú csapat megfelelő önbizalommal vághat neki a felkészülésnek.