A cég, aminek dolgozom itthon, Finnországban új posztot ajánlott Romániában, én pedig elfogadtam. Mikor elkezdtem Romániában dolgozni, még ott próbáltam csapatot keresni. Nem jártam sikerrel, viszont az edzősködés utáni vágy nagyon nagy volt, így találtam meg az interneten Debrecent. Azonnal írtam egy e-mailt a magyar szövetségnek, hogy információt kaphassak a csapatról. Az első ötlet szerint csupán megnéztem volna néhány edzést és mérkőzést, de a debreceni emberek nagyon kedvesek és aranyosak voltak és marasztaltak, hogy tartsak nekik edzést és kérték, hogy jöjjek legközelebb is. Az után a rövid szünet után nagyszerű volt elkezdeni újra edzéseket tartani és hamarosan azon kaptam magam, hogy 150 km-t vezetek 90 perc edzés kedvéért…

 

A finn floorballban picivel több, mint 10 éves tapasztalatom van: mielőtt Romániába költöztem, 2 csapatot is edzettem. Egy A-divíziós női csapatot, valamint U19-es korú lányokat (15-18 év között), de edzői tapasztalatom férfi csapatokkal is van.

Időről időre fejlesztenem kell az edzői képességeimet, így rengeteg edzőképzésen voltam itt, Finnországban és 2008-ban a „top class” edzőkurzust is sikerrel elvégeztem; ez a legmagasabb edzőképzést, amit a finn szövetség szervez.

 

Mikor elkezdtem edzeni a DFSE-t, egy kicsit zavart voltam olyan új  körülményektől, mint például a kommunikáció. Ismeretlen emberek, kultúra és a tetejében semmit nem tudtam a magyar floorballról. Először elég sok időbe telt elmagyarázni az ötleteimet és az új gyakorlatokat a játékosoknak – teljesen szokatlan dolog volt angolul edzést tartani! Ami még jobban megnehezítette a dolgomat, hogy csupán heti egy edzést tartottam.

Nagyon sokféle alapgyakorlatot végeztünk a taktika legkülönbözőbb területeiről. Ez először nehéznek tűnt a játékosnak, de láttam, hogy nagyon magasan motivált csapattal állok szemben, így nem lehet baj… a játékunk egyre jobb és jobb lett. Két hónappal később már senki nem foglalkozott a kommunikációs nehézségekkel és végre a saját taktikánkra és játékfilozófiánkra tudtunk igazán koncentrálni.

 

Tibor (- Varga Tibor, a DFSE edzője) mondta, hogy a szövetség új szövetségi kapitányt keres és megkérdezte, engem érdekel-e. Hát érdekelt… viszont kétségeim voltak, mivel nem ismertem a játékosokat. De minél többet beszéltünk róla, annál inkább azt éreztem: végülis miért ne? Bedő Zoli beszervezésével viszont rengetek információhoz és tapasztalathoz jutottunk a magyar floorballról. Több mint két évünk van a következő világbajnokságig. Ez elég kell, hogy legyen egy (jó) csapat felépítésére és arra, hogy kidolgozzuk a saját magyar floorball stílusunkat!

 

Nem láttam még egyetlen válogatott mérkőzést sem, szóval nagyon várom már az első edzőtábort, hogy meglássam, milyen játékosállományunk van. Viszont láttam edzéseket, bemelegítéseket és akkor azt éreztem, hogy tudok pluszt adni a magyar floorballnak!

 

Az első edzésen sok-sok magasan motivált játékost akarok látni, akik készek harcolni a nemzeti válogatottba kerülésért. Olyan embereket szeretnék látni, akik elkötelezettek a címeres mez iránt és készek arra, hogy nagyon keményen dolgozzanak a jövőben azért, hogy még jobb játékosok legyenek.

Jelenleg azt látom, hogy a csapatok túlságosan támadásorientáltak. A top floorballban a védekezés ugyanilyen fontos, sőt! A floorballfilozófiám: „A csapat akkor tudja megnyerni a meccset, ha az ellenfél kevesebb gólt szerez!”

Várakozások… nem igazán… inkább olyan ez, mint egy álom: Finnország ellen játszani a 2012-es világbajnokságon…

 

Amit még szeretnék hozzátenni: nyílt kártyákkal akarok játszani… Minden ember, edző és játékos, akit érdekel a válogatott munkája, üdvözölve van a válogatott edzéseken. Segíteni szeretném a magyar floorballtársadalmat, ahogy és amennyire csak tudom!