Az igazat megvallva, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy valaha idáig eljuthatok. A Toldyban kezdtem el játszani Erdei Sanyi bácsi segédletével, de igazán csak Varsányi Zsuzsa majd Pafféri András keze alatt tudtam elérni ide. Ezúton is szeretném megköszönni a sok segítséget, amit kaptunk tőlük az összes Phoenixes nevében!

Szerintem leírhatatlan! Óriási volt hazai közönség előtt játszani, ők voltak a 7. játékos a pályán… Nagyon sokat segített! Hiányozni fog odakint, de szeretnénk az itthoni elvárásoknak megfelelni.

 

Úgy gondolom, a csapat legnagyobb erőssége, hogy egy szívként tud küzdeni a pályán és mindenki bizonyítási vágytól fűtötten fut majd ki a pályára. Erős kerettel rendelkezünk, és szeretnénk nagyon nagyon jó eredményt elérni Finnországban!

Saját magamról nem szeretnék mondani semmit, mert ezt nem tisztem megítélni, döntsék el azok, akik kívülről látnak! Természetesen mindent meg fogok tenni, hogy maximálisan segítsem a csapatot!

Nehéz leírni, hogy mit várok a VB-től. Abban biztos vagyok, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, de remélem, sikerrel vesszük ezeket az akadályokat, és bár sokan nyilván azt gondolják, túl nagy álom a „B” csoport megnyerése, én azt mondom, merjünk nagyot álmodni!!!

Számomra a címeres mez egy megtiszteltetés és egyben hatalmas felelősség is! Hihetetlen az érzés, amikor ott állsz és tudod, nekünk szól a himnusz és mi képviseljük az országot!