2004-ben 3 hónap játék, vagy inkább edzés után kaptam meghívást a válogatottba Illés Lacitól, a Hungária Kupán, amit Debrecenben rendeztek. Reményeim között szerepelt a válogatottság, de nem ennyi idő múltán.

 

Óriási "dopping" volt a csapat számára, a bizonyítási lehetőség a barátok, családtagok előtt. Szerintem 35-40%-ot is dobott a csapat teljesítményén.

 

Erősségei az egyéni képzettség, a jó játékfelfogás. Gyengéi lehetnek az ütközések kerülése, és a nyert helyzetből való vereség.

 

Igyekszem összefogni a csapatot, bíztatni őket és példát mutatni, hogyan kell küzdeni egy világbajnokságon.

 

Szeretném a csapatot az elődöntőben tudni, de ez csak akkor lehetséges, ha mindenki 60 percig koncentrál minden egyes meccsen. Az elődöntő már egy nagy eredmény lenne, de ha már a siker kapujában vagyunk, akkor lépjünk is be!

 

A szabad hétvégék száma közelít a nullához, a leutazott kilométereké pedig már milliós nagyságrendű. Fel kell állítani egy fontossági sorrendet, másképp ez nem működik.

 

Reményeim szerint a jövőmet.